1940. szeptember 6.

Vörnle János magyar külügyminiszter-helyettes közli Gheorghe Crutzescu budapesti román követtel, hogy Bukarestnek a magyar kisebbséggel szemben alkalmazott politikája "könnyen retorziókra vezethet, és így nem szolgálja a két szomszédos ország közti megbékülés szellemét".

1940. október 9-18.

Gyárfás Elemér tárgyalásokat folytat Iuliu Hossu szamosújvári és Alexandru Rusu máramarosi görög katolikus püspökökkel, Emil Haţieganuval, az észak-erdélyi románság vezetőjével, Gheorghe Crutzescuval, Valeriu Poppal, Teleki Pállal és Vörnle Jánossal. Nem tudja keresztülvinni a kisebbségi magyar-román bizottság felállítására vonatkozó javaslatát.

1940. október 11.

Valeriu Pop budapesti keltezésű, Ion Antonescunak küldött jelentésében arról is beszámol, hogy előző nap találkozott Gyárfás Elemérrel, aki megemlítette neki a dél-erdélyi, szászbonyhai lakos gr. Bethlen Ádám esetét a román határőrökkel. Bethlent a magyar-román határnál - bár rendben voltak az iratai - feltartóztatták, 15 botütést mértek rá, elvették a pénzét és az óráját. Az esetről Crutzescu is beszámolt Popnak, elmondva, hogy Magyarországon felháborodást keltett az eset. Pop kéri Antonescutól az eset sürgős kivizsgálását.

1941. február 26.

Bárdossy László magyar külügyminiszter és Gheorghe Crutzescu budapesti román követ előzetes megállapodást ír alá Budapesten az optálási jog időpontjának szabályozásáról. A jegyzőkönyv értelmében az optálásra nézve Bécsben megállapított hat hónapi határidő "a két kormány által közös egyetértéssel megállapítandó későbbi időpontban fogja kezdetét venni." Ilyen értelmű megegyezés azonban a továbbiakban nem születik, így az optálás részletkérdései továbbra is tisztázatlanok maradnak. Az optálást mint jogforrást a magyar kormány ezért nem ismeri el.